Egyéb kategória

Mi van a ruha alatt? 1. rész

 

Kedves Olvasónk! Mi van a ruha alatt címmel egy minden NŐ érdeklődésére számot tartó cikksorozatot indítunk melyben olvashatnak a női ideálról, a fehérnemű történetéről, a fehérnemű fontosságáról, kiválasztásának szempontjairól és a különböző fehérnemű típusokról.      

 

“Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok.       

  Ha bejön egy nő, akkor férfi leszek. És annyira vagyok férfi,

  amennyire nő az, aki bejött a szobába.”

  (Karinthy Frigyes)

 

 

 

 

Az igéző női idomok nemcsak számos művészt, költőt ihlettek meg, de a női csáberő egyik fontos eszköze. Mi nők ezért követünk el mindent, hogy mindig, minden körülmények között vonzók legyünk, különösen akkor, ha nem vénuszi idomokkal vagy festő ecsetjére kínálkozó arányokkal rendelkezünk.

Őserő mozgatja bennünk a tetszeni vágyást, annak ellenére, hogy a legtöbb nő nincs megelégedve alakjával, vagy egész életében másokra szeretne hasonlítani, mert úgy érzi, hogy alkati sajátosságai nem felelnek meg a hőn áhított ideálnak. De vajon mit nevezünk ideálisnak?

A szépség nagyon szubjektív, a szépségről alkotott fogalom állandóan változik és mindenkinek mást jelent.

 Felejtsük el, hogy mit mutat a tükör, mit mutat a mérleg! Ismerjük meg testünk rejtett értékeit és méretünktől, alkatunktól függetlenül alakítsuk hiányosságainkat előnyünkké.

Mert a magabiztos megjelenés titka, megbékélni saját adottságainkkal, és megtanulni kellő önbizalommal az előnyös adottságok kihangsúlyozásával, az előnytelennek tartottak korrigálásával a legtöbbet kihozni magunkból. Az egyéniségükkel harmonizáló stílus megtalálása, nagymértékben kihat az önbecsülésünkre, önértékelésünkre.

Saját valódi szépségére rátalálni senki számára nem elérhetetlen cél!

 A nőiesség kihangsúlyozására azonban nem elég egy jó smink, egy előnyös ruha, mert egyáltalán nem mindegy mi van a ruha alatt. A tökéletes megjelenéshez elengedhetetlen a jól megválasztott fehérnemű, amely nemcsak az érzéki formákat juttatja érvényre, hanem egyúttal biztonságos tartást és kellemes viseletet is biztosít, kielégítve mind az esztétikai, mind a funkcionális, mind a kényelmi szempontokat.

A fehérnemű a női ruhatár egyik alapvető eszköze!

„ A fehérnemű a nőiséget jelenti, egyszerre sugározva izgalmat, érzékiséget, finomságot… A fehérnemű, mint alsó ruházat kirajzolja a nő alakját és erre felépítheti identitását. A fehérnemű a nő legintimebb ruhadarabja, személyes és gyakran titkos kifejezője hangulatának, a hálószobától a bálteremig. Az aznapi fehérnemű választás befolyásolja a viselkedést, megadja az alaphangulatot az utána következő eseményekhez, legyen szó akár egy sűrű napról az irodában, akár egy konditermi edzésről, vagy egy romantikus vacsoráról…”   (A fehérnemű évszázada)

A fehérnemű divat rövid története

 A fehérnemű divat – egyidős a nő teremtésével, hiszen már Éva- az első földi nő – számára is fontos volt, hogy mivel takarja el intim testrészeit, vagy mivel válthatná fel az édeni fügefa levelet.

A fehérnemű fejlődését követve a legkorábbi fehérnemű ábrázolás egy ókori szicíliai mozaikon (Villa Amerini) látható.  Ezen női atléták mellüket egy pánttal kötik át, megtámasztva azt sport közben. Ez a strophiumnak nevezett pánt a mai melltartók őse.

A kombiné ősével – „a ruha alatt hordott vászoninggel a –- művelt Nyugatot a barbár Kelet ismertette meg. Honfoglaló őseink felső ruhájuk alatt rövid vászoninget viseltek, amikor a fehérnemű Nyugat-Európában még nem dívott. Évszázadokkal később is még a legnagyobb fényűzésnek számított. Bajor Izabella francia királynénak mindössze három inge volt, VI. Károly francia király felesége pedig csupán két holland vászoninget mondhatott magáénak. Hiteles történelmi adatok vannak arról, hogy az udvari dámák havonként egyszer váltottak fehérneműt! A női bugyi viselete sokkal későbbről kelteződik; csak idős beteges dámák viselték – télen szövetből vagy bársonyból…**   (***Dr.Bélley Pál)

 

A bugyi – a bő, általában hosszú szárú, térd alatt összefogott női alsónadrág – elöl és hátul középen nyitott volt, így könnyítve meg a toalettre járást. Az 1910-es években a hölgyek körében is egyre népszerűbbé váló kerékpározás, korcsolyázás és teniszezés hatására a bugyin lévő nyílás bezárul, és egyre népszerűbb az alsó ing és nadrág összedolgozása következtében kialakított „ingnadrág” viselete,- amelyet a kombidressz elődjének tekinthetünk.

   

A fehérnemű megjelenési formája a különböző történelmi korszakokban, – a ruhák és a kor divatjának változásaival – mindig új jelentőséget nyert, de mindig megmaradt legfontosabb szerepe:- mint az öltözködés alapja, és feladata: – a kor nőideáljának megfelelően formálni az alakot.

Az alakformáló fehérneműk közül a fűző volt az, amely a kívánt testvonal elérésében alapvető szerepet játszott. A fűző – az adott korra jellemző divatirányzatnak megfelelően – egyszer a kebleket, máskor a feneket hangsúlyozta ki. A legkorábbi fűzőábrázolást i.e. 2000-ben találták Krétán egy kígyóistennőt ábrázoló szobron. A XV.-XVI. században viselt fűzőkre abroncsozott alsószoknyákat, csípőpárnákat dolgoztak, amely jelentősen kihangsúlyozta a csípőt, és vázát képezte a gazdagon díszített külső ruházatnak.

A fűző népszerűsége az évszázadok során egyre csökkent, és a „kínzóeszköz” fokozatosan átalakult, új-és új formákat öltve.

 

A 20-as években a fiús megjelenés lett a divat, amely nem engedte meg nőies kerek formák kihangsúlyozását. Ez a divat új típusú melltartó és fűző megjelenését hozta magával, amely a nem kívánatos domborulatokat leszorította. Az amerikai Caresse Crosby két zsebkendő és egy babaszalag segítségével elkészítette az első halcsont és derékrész nélküli melltartót. Kis idővel később megjelentek a hímzett, csipkebetétes modellek. A francia Earrieros tüllből és rózsaszín fodorból valamint szalagból elkészítette a 20-as évek legkönnyebb melltartóját.

1922 – ben jelenik meg a lingerie fehérnemű kifejezés, felváltva a corsetry (fűző) kifejezést és divatba jött a nőies alsóruházat viselése.

 

Az első kereskedelmi forgalomban lévő formatervezett melltartó a Rosalind Klin által megálmodott és megtervezett Kestos-melltartó volt, amelynek háromszög formájú mellkosarai tökéletes formát és tartást biztosítottak.A különböző méretben készült Kestos-stílusú melltartó, elasztikus hátrészének és gombolható megoldásának köszönhetően a nők kedvencévé vált. 

A divat mindenkor hatással volt a fehérneműk megjelenési formájának változásaira.  Mivel az elegáns párizsi ruhák jó része mély hátkivágással, vagy hát nélkül készült, 1934-ben elkészült az első vállpánt nélküli melltartó modell.

1935-ben Warner két különböző skálát vezetett be a mellbőség és a keblek mérésére, és elsőként vezette be az A, B, C, D kosárméretezést  annak érdekében, hogy a nők megfelelő méretű melltartót viseljenek.

 

A harmincas évek végén szaténból, selyemből, műselyemből, kreppből készült halcsontos, vagy drótbetétes melltartók formálták tökéletesre a kebleket.

Az első szabadalmaztatott nejlon anyag – az amerikai DuPont cégtől (1937) származik, amely forradalmasította a fehérneműgyártást. A géppel köthető, különböző súlyú szálakból készült nejlon,- (innen ered a „den” meghatározás) – könnyű, erős és tartós volt, vasalni nem kellett, könnyen száradt ezért fehérnemű illetve melltartó gyártására rendkívül ideálissá vált.

A negyvenes évek végén a melltartók anyagai mind rugalmasabbá váltak. 1947-ben a híres fehérneműgyártó Frederick’s of Hollywood bemutatta az első kipárnázott melltartóját, egy évvel később pedig, a világ első „push-up” melltartóját, a Rising Star-t.

Az ötvenes években a fehérneműgyártók egyre több rafinált megoldást, trükköt alkalmaztak a keblek formázására. Howard Hughes repülőmérnök elkészítette a kor leghíresebb melltartóját a Chantilever-(drótozott) melltartót. A melltartó tervezésénél a függőhidak szerkezete adta az alapötletet és betétek segítségével alakította ki azt a „szívdöglesztő” látványt, ami miatt a korszak szex bálványainak – többek között Marilyn Monroe, Brigitte Bardot – kedvenc darabja lett.

A franciák annak érdekében, hogy a legtermészetesebb kerek kebelformát alakíthassák ki, gumihabbal bélelték ki a melltartók kosarait.

Az amerikaiak kúpalakú mellkosarakat készítettek. Frederick’s of Hollywood elkészítette az első elöl kapcsolható félkosaras melltartót. Kifejlesztették a nagy melleket optikailag kisebbítő, un. ”Minimizer” melltartót.

A neves divatházak saját fehérnemű kollekciókat készítettek és elkezdték a saját márkanevüket használni, hogy minél több a márkához hű vásárlót szerezzenek maguknak.

A fehérneműipar számára újabb lehetőséget jelentett a „K”- rost, későbbi nevén lycra megjelenése. Ezt az anyagot gyakran színezték újfajta festési eljárásokkal, így lehetségessé vált, hogy még az olcsóbb anyagok is élénk színekben, és nyomott mintával készülhessenek.

A melltartó a hippi- mozgalom idején, a 60-as években veszített jelentőségéből, mert sokan nem hordtak melltartót. A lázadozó fiatal nők a melltartót a női elnyomatás szimbólumaként kezelték. A melltartóviselet elleni tiltakozásul egy kisebb radikális női csoport körülzárta a Frederick’s of Hollywood egyik fehérneműüzletét. Az alapító fehérnemű-tervező Frederick Mellinger válaszul csak annyit jegyzett meg: „A gravitáció törvénye végül úgyis győzni fog.”. Aki mégse mondott le a melltartó viseléséről az is csak azt a leheletfinom, szinte láthatatlan sztrecs melltartót választotta, amelynek megálmodása Rudi Gernriech nevéhez fűződött.  Természetesen a melltartók díszítésén is megjelentek a hippi-mozgalom jellegzetes virágmotívumai.

A hetvenes években Christian Dior megtervezte és megvalósította az évtized legpuhább melltartóját, amely tökéletes kényelmet biztosított a legkeményebb fitness-edzés, sport alkalmával is.

A nyolcvanas évekre az óriási színválaszték a jellemző. A fehér, fekete testszín, mályva-rózsaszín, kávébarna árnyalatok mellett megjelentek a pasztellkék, olívzöld, fukszia, narancs, türkiz, fukszia, őszi-és sárgabarack is.

 A XX században az alsó és felsőruházat közötti határvonalak elmosódtak és a fehérneműdivat a jelentős átalakuláson ment végbe. Az új felfedezések az alapanyaggyártásban, a különleges szabásvonalak teszik lehetővé a minden igényt kielégítő fehérneműk készítését a különböző testalkatú, igényű és életvitelű nők számára.

 

Napjainkban, a fehérneműdivatban – a ruhákhoz hasonlóan – mindig van valami új, valami más, többféle stílus, irányzat megtalálható és a széles hazai kínálatból nem könnyű a választás.

  • A szexis csipkecsodák lenyűgöző látványukkal, az áttetsző anyagok álomszép hímzésekkel mindenkit rabul ejtenek, rendkívüli nőiességet, eleganciát kölcsönözve viselőjüknek.
  • A sportos stílusú melltartókat egyszerű szabásvonal, és nagy fokú kényelem jellemzi. Legtöbbször varrás nélküli mellkosarakkal készülnek. Rugalmas anyaguknak köszönhetően jól illeszkednek a testre.

 

  • A sportos stílusú melltartók és a kifejezetten testedzéshez kifejlesztett sport melltartók nem ugyanaz a kategória.   Funkciójukban jelentősen különböznek egymástól.

 

 

     Fotók: www.anita.com

  • Az etno stílus betört a fehérnemű divatba is. A tarka színű, nyomott mintás fehérneműk magukon viselik a különböző népek hagyományos viseletének stílusjegyeit, díszítő motívumait. Az etno stílus különösen a fiatalok körében kedvelt.

Eljutva napjainkig a sorozat következő részében a XXI. századi melltartókról, melltartótípusokról és a melltartó választás szempontjairól olvashatnak.

Forrás: Dr. Tóth Lászlóné Lacza Zsuzsanna

www.anita.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük