A világ megismerése során az emberiség hatalmas mennyiségű tudásra tett szert, ehhez a tudáshoz néha misztériumok, titkok kötődnek. Ilyen mitikus tudásnak tekintik az aranymetszést, az isteni arányt is. Az aranymetszés, vagy aranyarány egy sajátos, kitüntetett rangú arány, melynek megjelenése az építészetben, művészeti alkotásokban, a természetben az emberi szem számára különösen szépnek, harmonikusnak tűnnek, ezekből az alkotásokból megmagyarázhatatlan nyugalom árad, természetes egyensúlyt teremtenek a szimmetria és az aszimmetria között és láthatóan valamilyen titokzatos törvényszerűséget követnek.
Így nevezték az ókori és reneszánsz tudósok, matematikusok az aranymetszés során használt arányt. A természettudomány, de különösen a képzőművészet az aranymetszést a természet arányszámának tekintette, Istentől valónak tartották, mert hitték, hogy ez arány alapján teremtette meg a világmindenséget. E mintázat szerint növeszti a természet a virágokat, ez alapján osztódnak a sejtek, így épül fel az emberi szervezet, sőt makrokozmikus léptékekben mérve így jönnek létre a galaxisok is. Ez a geometriai minta fellelhető az atomokban, sejtekben és megannyi milliárdnyi életformában, A természet formavilága rendkívül változatos, de minden mögött ugyanaz az ősminta áll, az isteni arány: matematikai összefüggések, a Fibonacci számsor, a nyelvek, a betűk és ábécék, a DNS kódja,
az építészet számos megoldása /gizai Nagy-piramis, athéni Pantheon/, vagy éppen az emberi test arányossága, mind-mind levezethető e titokzatos kód alapján. Ezen alapminták, teremtik meg az Univerzum formavilágát az elképzelhetetlenül parányitól az elképesztő méretekig.
Ahogy a természetben, úgy a fizikai testünk minden pontján fellelhető mérhető egysége!
A matematika nyelvére lefordítva ez a következő arányt jelenti: a:b = a:(a+b).
Vagyis két szakasz esetén a kisebb úgy aránylik a nagyobbhoz, mint a nagyobb az egészhez. Ez a 1,618-as /Phi/ szám, melyet ma aranymetszésként ismerünk, a legtökéletesebb számnak tekintik a világegyetemben. A phi szám a Fibonacci-sorozatból vezethető le. Ez arról híres, hogy az egymást követő számok összege megegyezik az utánuk jövővel /1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21 és 34…./ és arról is, hogy az egymás melletti számok hányadosa mindig 1,618-at tesz ki (1996 -ban tízmillió számjegyig adták meg az értékét, és a számok sorozatai soha nem ismétlődtek). A növények, az állatok, de még az emberi lények térbeli sajátosságai is kísérteties pontossággal mutatják az 1-hez való viszonyának arányát.
A reneszánsz tökéletes aránya, az aranymetszés, egyike a természetben leggyakrabban előforduló arányoknak, melyeket nagyon gyakran alkalmaztak, és alkalmaznak ma is a képzőművészeti alkotásoknál. Michelangelo, Albrecht Dürer, Leonardo da Vinci – szigorúan ragaszkodtak az aranymetszéshez a kompozícióik elrendezésében.
Leonardo da Vinci leghíresebb műve, a Mona Lisa több „láthatatlan” aranytéglalapot tartalmaz. . A festő a reneszánsz mesterek hagyományait követve több évig dolgozott a képen, így nem kizárt, hogy a kompozíció kialakításakor szántszándékkal alkalmazott matematikai eszközöket. Leonardo megmérte az emberi csontváz pontos arányait. Az elsők között volt, aki rámutatott, hogy az emberi test a szó szoros értelmében alapegységekből áll, amelyek arányszáma mindig a phi -vel egyenlő! Mi valójában valamennyien két lábon járó remekművei vagyunk az aranymetszésnek. A szervező struktúra éppúgy fellelhető Mozart szonátáiban, Beethoven V. szimfóniájában akárcsak Bartók, Debussy, és Schubert zeneműveiben! De az énekben és a táncban ugyanúgy jelen van, mint bármi másban!
Ha megfigyeljük még a nautilusz-kagylóhéj egyik spiráljának átmérője is kiadja ezt az eredményt!
Tovább vizsgálódva, a napraforgómagok esetében azt láthatjuk, hogy ellentétes csigavonalakban helyezkednek el a két szomszédos soruk átmérője közti arányszámuk függvényében! A fenyőtobozok, a növények levelei, és nem utolsó sorban a rovartest részei mind-mind az aranymetszés szabályának engedelmeskednek. Ezekből egyértelműen kitűnik, hogy rendkívül fontos számról van szó! Az aranymetszés ismerete kulcsfontosságú a teremtés működésének mélyebb megértéséhez!
dr. Biszku Zsuzsa
