A történelem során számos életveszélyes divat ütötte fel a fejét. Amikor a múzeumok festményeit nézve megcsodáljuk a bő krinolinokat, a karcsú derekakat a hatalmas parókákat biztosan nem gondolunk arra, hogy azok a gyönyörű arisztokrata hölgyek a korabeli divatnak hódolva minden nap az életükkel játszottak.
Érdemes néhányat megismerni ezen életveszélyes darabok közül, melyek korszerű anyagokból kevésbé egészségtelen változatban ma is visszatértek a divat színpadára.
Merevítős abroncsszoknya
A merevítős alsószoknya a XVI. században jelent meg de a XVIII. században hódított igazán. Az abroncsok fémből, fából vagy állati csontokból készült széles kalitkára emlékeztető szerkezetek voltak. Erre kerültek az alsószoknyák. Ahogy a trend változott úgy változott a vázak szélessége is, ami megnehezítette a mozgást. A hölgyek felöltözni is csak segítséggel tudtak és a járás is borzasztóan nehéz volt a súlyos darabokban. Fájdalmakat okozott és gyakran elestek benne, felkelni sem tudtak. Ez a divat gyakran halálesetet is okozott. A széles szoknya, gyakran hozzáért a gyertyához, vagy a kandallóhoz és lángra kapott. Mivel nem lehetett gyorsan levenni, az lángra lobbant és halálhoz vezetett. Ez a veszélyes és egyébként kényelmetlen divat a csak a XIX. században köszönt le.
Rizsporos paróka és a pouf frizura
A XVIII. században volt divatban a rizsporos paróka és a pouf frizura. Nem mosták vagy cserélték a póthajakat és az élősködök, tetvek gyakran okoztak halálos fertőzéseket.
A pouf frizurák az 1760-as években jöttek divatba. Ezek hatalmas hajpótlások, műalkotásnak beillő hajköltemények voltak, melyek elérhették sokszor a 70 cm magasságot is. Ez a nehéz fejdísz terhelést jelentett a fej, a nyak és a csigolyák számára és megnehezítették a hét csakra energiaáramlását.
Fűzők
A fűzőket már az ókorban is viselték, majd a XIII. században ismét megjelent, népszerűsége azonban a XIX. században érte el csúcspontját. A rendkívül szoros ruhadarab nem csupán fájdalmat, de zúzódásokat, emésztési problémákat, légzési zavart, belső vérzéseket és szervi károsodásokat is okozott. Előfordult, hogy a kemény kiegészítő váz belefúródott a testbe és életveszélyes sérüléseket okozott.
Muszlin
A XVIII. század végén hatalmas kedvenc lett a nők körében a muszlin anyag, amely csábosan láttatni engedte a testet és a vonalakat. A vékony anyag nem melegített és sokszor mezítláb sétáltak és be is vizezték a ruhákat, hogy még többet mutassanak meg. Ennek gyakori következményei voltak a tüdő- és vesegyulladások.
Chopine cipő
A XV. században Velencében megjelent a Chopin cipő, ami a XVII. századig hódított. Ez a platform cipő parafából és kecskebőrből készült. Az arisztokraták a szokásos cipőjükön viselték, így makulátlanul sétálhattak a város gyakran sáros utcáin. Később azonban a gazdagság és az előkelőség szimbóluma lett. Az évek során a formák annyira extrém magasak lettek, ami megnehezítette a járást és viselőik már nem tudtak egyedül, támasztó kéz nélkül közlekedni és gyakran elestek.
„Bukj el” szoknya
Az úgynevezett „bukj el” – szoknya (hobble skirt) a 20. század elején volt nagy divat. A divattudatos hölgyek földig érő szoknyáikat közvetlenül a boka fölött összekötötték. Emiatt csak lassan, kis lépésekben tudtak előre haladni. Az irányzatot ezért a kortársak gúnyosan „bukj el szoknyának” nevezték. Ez a szoknya nemcsak abszurd, de még veszélyes is volt. Fénykorában alig telt el nap anélkül, hogy ne került volna a hírekbe egy „bukj el”- szoknya baleset. A viselők túl lassan tudtak átkelni az úttesten, nem tudtak felszállni a vonatra, vagy megbotlottak a lépcsőn.
Pesten számos kabaré jelenet, kuplé született erről a különös női divatról. A leghíresebb ezek közül Czerkovicz: „Bukj el” – szoknya c. kupléja:
” Rémítő divat tört felénk utat,
Berlin, Párizs, London, így jár, hogyha mondom;
Lent szűk, felül bő, csak a forma a fő,….
…Ezt a szoknyát úgy hívják, hogy „bukj el” – szoknya
S mindaz, aki ily szoknyába jár,
Előbb utóbb egy néhányszor el fog bukni,
Ha még eddig el nem bukott már!”…
Fotók: pinterest.com
Ács Klára
