Ez a hét a házasság hete. Ennek kapcsán érdemes bepillantani különböző kultúrák esküvői szokásaiba.
Házasságkötés, esküvő
Mindegy, hogy milyen kultúráról beszélünk, egyben mindegyik megegyezik: az esküvői szertartások tele vannak szimbólumokkal, rituálékkal a menyasszonyi ruhától kezdve az esketésig, egészen az azt követő ünnepségig, lakodalomig, melyeket ma már nem is ismerünk. Az esküvői szertartások célja: megkönnyíteni az átmenetet az új életszakaszba. A házasság minden ember életében radikális változást, új felelősségvállalást jelent. Éppen ezért minden kultúrában kialakultak a rá jellemző esküvői rituálék, melyeket nemzedékeken át követnek.
Napjainkban természetesnek számít, hogy a házasság két szerető szív egymásra találása után, önkéntes elhatározásából jön létre. Nem volt azonban ez mindig így. Korábbi időkben a házasság célja egy érdekszövetség megkötése volt, amelyben a munkamegosztás biztosította a túlélést, vagy a család, a klán, a dinasztiák tagjainak egymás közti házassága tette lehetővé hatalmuk megtartását. Több kultúrában, pl. Indiában, vagy Tibetben még ma is a szülők, illetve a család döntik el, hogy gyerekeik kivel léphetnek frigyre.
A történelem során alig létezik más esemény, melyen a ruházat olyan fontos szerepet játszik, mint az esküvőkön. Az ókori rómaiak sárga színben házasodtak, középkori őseink mélyvörös színben. A menyasszonyok később feketét viseltek.
Körülbelül 200 éve szokás, hogy a nők fehér színben házasodnak. A színek eredetileg nagyon konkrét jelentéssel bírtak és bírnak mind a mai napig. A fehér a menyasszony ártatlanságát és tisztaságát fejezi ki. A piros szerencsét hoz. (Most már tudjuk, hogy a menyasszony miért öltözik át piros menyecske ruhába.)
Amikor a vőlegény meglátja menyasszonya esküvői ruháját, az országtól vagy vallástól függően mást jelent. A zsidó és keresztény szokások szerint például csak az esküvőn csodálhatja meg a vőlegény a fehér pompát. Ha előzetesen meglátná a menyasszonyt esküvői ruhában, az a házasság rossz jele lenne. Jemenben más a helyzet: Itt látja a vőlegény az esküvő előtti este a hagyományos esküvői ruhába öltözött leendő feleségét. Mindketten családjukkal és barátaikkal együtt ünneplik az úgynevezett hennaestet. E szertartás alatt a menyasszony anyja egy rituálé keretében bekeni a pár tenyerét a régi keleti festékhennával, amely állítólag örömet és boldogságot hoz.
A menyasszony arca fátyol mögé rejtőzik: ez a kép nemcsak a keresztény esküvőkre jellemző, hanem idegen kultúrákra is. Az a szokás, hogy az ember arcát eltakarja a fátyol, temetési szertartásokra nyúlik vissza. Miután elhagyta régi életét, a menyasszony halottként jelenik meg a rituáléban. Abban a pillanatban, hogy frissen házas férj felemeli a leplet, felébreszti a halálból és belép egy új, másik életbe.
Esküvői szokások a nagyvilágból
A nyugati kultúrákban a hagyományos esküvői ruha fehér. De nézzünk túl a nyugati viseleteken és fedezzük fel a különböző országok és kultúrák gazdag esküvői öltözeteit. Néhány esküvőn megcsodálhatunk színben gazdagon díszített ruhákat, máshol festett kezeket és arcokat a helyi szokásnak megfelelően, néhányan elrejtik az arcukat ékszerek vagy fátyol mögé.
Törökország
A török esküvő nagy, színes, tele énekkel és tánccal. Az első ünnepségre, a henna estre hagyományosan a tényleges esküvő előtti estén kerül sor. Ez Törökország egyik legrégebbi esküvői hagyománya, amit a menyasszony szülei otthonában női rokonaival és barátaival ünnepelnek. Az éneklés, az étel és a tánc mellett van egy henna-szertartás is. A menyasszony kezét művészien vörös hennával festik be, jelképezve, hogy a házasság boldog, eredményes és gazdag lesz.
India
Az indiai kultúrában pirosat vagy pinket választják az esküvői ruha színének. Északon a házas nőket a homlokukon látható piros pontról lehet megismerni.
Mint sok iszlám országban, itt is fontos szerepet játszik a hennafestés, mely során a menyasszony kezére és lábára díszes mintákat festenek. Az arany ékszerek még szembetűnőbbek, melyeket a család lányuk születése óta gyűjt. Az esküvőn a menyasszony viseli az összes aranyát. E szokás egyrészt a termékenységet szolgálja, másrészt segítséget kell nyújtania a nehéz időkben, például, amikor a férj meghal. Alig van más ország, ahol olyan pompásan ünneplik az esküvőket, mint Indiában. Az ünnepségek akár kilenc napig is tartanak. Nem ritka az 1500, vagy még több vendég. A menyasszony családja gyakran évekre eladósodik, mert nemcsak az esküvőt fizetik, hanem a hozományt is.
Japán
A mosoly országában a menyasszonyt igazán megviseli a ruha, hiszen esküvője napján legalább háromszor át kell öltöznie. Speciális esküvői ruhában, kimonóban és estélyi ruhában kell megmutatnia magát a nap folyamán. Utóbbi, amelyet az ünnepség végén visel, egy házas nő mindennapjaiba való belépését jelenti. A hagyományos japán esküvőn, a menyasszony gyakran visel tiszta fehér kimonót a hivatalos ceremónián, ami a tisztaságot és a szüzességet szimbolizálja. Ezután a menyasszony átöltözik piros kimonóba, ami a jó szerencsét szimbolizálja.
Ghana
A hagyományos ghanai esküvő nagyon színes. Minden családnak megvan a maga mintája, melyből a menyasszony és a vőlegény ruhája készül.
Nigéria
Nigéria egy nagy ország, melyben 250 etnikai csoport él és több mint 500 nyelven beszélnek. Ezért az esküvők régiók, vallási és etnikai alapon különböznek egymástól. Jellemző azonban, hogy a nigériai menyasszonyok gyakran viselnek élénk színű esküvői ruhát, a fejen pedig egy nagy turbánszerűen megkötött kendőt az un. Gele – t
Skócia
Skóciában a férfiak klánjuk hagyományos kiltjét viselik az esküvőn. A ceremónia után a menyasszonyi ruhát egy az új férje klánjának színeit viselő vállkendővel díszítik, mely azt jelzi, hogy befogadták a férje családjába.
Norvégia
Norvégiában a hagyományos esküvői viseletet Bunadnak hívják, amit más ünnepélyes alkalmakkor is lehet viselni, például a keresztelőn.
Mexikó
A vőlegény hagyományosan 13 aranyat ad menyasszonyának, amelyek mindegyike házassági fogadalmat jelent. Ez azt is mutatja, hogy a férfi a feleségének engedélyezi a vagyona feletti ellenőrzést. Ugyanez a szertartás egyébként Spanyolországban is létezik. A mexikói ünneplés során papírmaséból készült nagy figurát, u.n. pinjatákat pénzzel, édességekkel és apró ajándékokkal töltenek meg, amit bekötött szemmel, botokkal próbálnak összetörni, míg annak tartalma a földre nem esik.
Magyarország
Végül, de nem utolsó sorban, következzen Magyarország!
„Ahány ház, annyi szokás”. Különösen igaz ez a házasságkötésre és esküvői ceremóniákra. Régebben rengeteg szokás és babona övezete a házasságkötést illetve az esküvőt, melyek nagy része mára feledésbe merült, és ami megmaradt, annak sem ismerjük a hátterét.
Magyarországon csakúgy, mint a legtöbb kultúrában a vőlegénynek el kell mennie választottja szüleihez és édesapjától meg kell kérnie a kezét, ezzel biztosítva a menyasszony családját, arról, hogy komolyak a szándékai. (Hellyel-közzel még ma is így van. ) Ilyenkor kerül a jegygyűrű a bal kéz gyűrűs ujjára, mely az esküvőn kerül át a jobb kéz gyűrűs ujjára. Ez a mai napig így történik. További szokások, melyek kisebb-nagyobb változásokkal máig élnek: a legénybúcsú, a „valami régi, valami új, valami kék, és valami kölcsönbe kapott”, a rizsszórás, a menyasszony csokordobása. Régen elengedhetetlen része volt az esküvőnek a vőfély, aki levezényelte az esküvőt. Ma ezt már rendezvényszervezőkre bízzák. Ezeket az általános szokásokat, az egyes tájegységek szokásai egészítették/egészítik ki. Magyarországon igen gazdag a népi kultúra, az egyes vidékek viselet – és hímzésvilága, ennek megfelelően a különböző vidékek esküvői viseletei is igen változatosak. Jellegzetes tradicionális menyasszonyi kellék a díszes párta, mely az ártó szellemek távol tartására hívatott.
E rövid összeállításból is jól látható, hogy a hazásságkötés és az esküvői ceremónia életünknek fontosabb eseménye, mint gondolnánk.
