Egyéb kategória

Maszkok és álarcok

Jócskán benne járunk a februárban, hamarosan itt van a “farsang farka”, a farsangi időszakot lezáró karneválok ideje.

A farsang ősi hagyományai a pogány ókorba nyúlnak vissza, mégis a keresztény-egyházi ünnepségekkel vannak szoros kapcsolatban, mert idézzük csak fel, mettől meddig tart a farsangi időszak? Vízkereszttől húshagyó keddig. Ezt az időszakot hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemzik. De régen ez az időszak volt a párválasztás ideje és egyben fontos esküvői szezon is.

A farsang gazdag néphagyományokra épül, csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén a „farsang farka”. Számos városban ekkor rendezik meg a híres utcai karneválokat. (Rió, Velence, Köln.) Magyarországon a legnevezetesebb felvonulás a mohácsi Busójárás.

Maszkok és álarcok

A maszk lényege, hogy elrejti és megváltoztatja az eredeti személyiséget.

A maszkokat és az álarcokat mindig végigkísérte a misztika, a titokzatosság. Számos irodalmi- és filmalkotás készült ezzel kapcsolatban: Zorró, az álarcos lovag, Fatia Negra,Jókai regényhőse, Fantomas – a 60-as évek francia krimije, hogy csak néhányat említsek a sorból. Az álarcban, vagy a maszkban bárkik lehetünk.  Átváltozhatunk a végzett asszonyává, egy gonosztevővé, vagy éppen szuper hőssé, lovaggá, az igazság bajnokává. Minden csak fantázia kérdése.

Így a farsangi bálok és karneválok nélkülözhetetlen kelléke, az álarc, a maszk. Mint a tánc, a mulatságok úgy az álarcok, maszkok készítése és viselése is évezredes hagyományokra nyúlik vissza, ugyanis már az őskorban is ezek mögé bújtak az emberek. Akkoriban a zsákmány bőrét húzták a fejükre, melynek oka egyrészről az volt, hogy közelebb kerüljenek a természethez, másrészről szerettek volna kicsit belebújni az elejtett állat lelkébe, de ugyanakkor védelmet, varázserőt is tulajdonítottak ezeknek a maszkoknak. Ki lehet jelenteni, hogy a maszkok az emberiség legkorábbi művészi termékei és minden időben az adott kultúrát tükrözték. Mint látjuk, az álarcok és maszkok nemcsak a bolondos mulatozások, álarcosbálok kellékei lehetnek.  Rituális, vallási vagy védelmi – fizikai vagy egészségügyi – funkcióval is rendelkeztek/ rendelkeznek a mai napig. Sok álarc, maszk egyben szimbólum is. Gondoljunk csak a középkori nagy pestis-járványra, vagy a halotti maszkokra, napjainkban pedig az egyes munkahelyeken kötelezően használandó védelmet biztosító maszkokra.

Sokszor használjuk az álarc és a maszk kifejezéseket egyenrangú fogalomként, hiszen szinonimái egymásnak, de mégis van különbség az álarc és a maszk között.

Az álarc, festett papírból, kartonból, textilből vagy állatbőrből készül, és csak az arcot vagy a szem környékét fedi. Az álarc tehát egy, az arcot fedő álca, mely elrejti viselője személyazonosságát. Az álarc egyfajta jellemrajz is, egy titok, amire olykor mindenkinek szüksége van.

A maszk ennél több. Nemcsak az arcot, az egész fejet elrejtheti és hozzátartozhat a paróka, a haj- és/vagy arcfestés is, sőt olykor nincs is álarc, csak ügyes arcfestés és egy jó paróka.

A maszkok és álarcok a kezdetek óta a misztikum részei, ezért nem csoda, hogy a mai napig arra törekednek a készítők, hogy minél varázslatosabb, vagy éppen ijesztőbb darabokat készítsenek a karneválokra, bálokra, vagy színpadi darabokra.

 A maszkok és álarcok mellett meg kell még említeni az “alakoskodást”, ami beöltözést, átöltözést jelent. Ilyenkor az egész testet álruha fedi. Öltözhetünk ördögnek, állatnak, férfiak nőknek, nők férfinak.

Maszk a magyar népi kultúrában

A magyar farsangi szokások általában néphagyományokra épülnek, mégpedig elsősorban német eredetű néphagyományokra.

Magyarországon a 15-16.századtól van írásos feljegyzés karneválokról és maszkviseletről, eleinte a királyi udvarban, majd a városi polgárság körében lett kedvelt szórakozás, később eljutott a falvakba is. A századokkal ezelőtt még mágikus tevékenységek ma már „csak” játékok: Luca-nap, betlehemezés, farsang, lakodalmak.

Magyarországon a legjelentősebb “alakoskodó felvonulás” a mohácsi sokácok (katolikus délszlávok) télűző Busójárása. A busók báránybőrökbe burkolóznak, arcukra fából faragott maszkot tesznek. Ebben az öltözékben nem ismerhetők fel a résztvevők, ez pedig felszabadult mulatozásra ad alkalmat, amibe belefér az erotika és a vaskos csúfolódás, tréfálkozás. (Minorics 2007; Busójárás)

A farsangi ünnepkör leglátványosabb elemei a jelmezes felvonulások. A világ sok országában zajló vidám felvonulások közös jellemzője, hogy az utolsó farsangi hétvégére esnek, illetve a hosszabb ideig tartóknak ekkor van a csúcspontjuk. Európában a leghíresebb és leglátogatottabb a Velencei Karnevál, ahol a szemet gyönyörködtető álarcok, maszkok és ruhák forgatagával találjuk szembe magunkat. A másik, szinte világesemény a Riói karnevál, ahol szamba-iskolák százai vonulnak naphosszat latin táncokat ropva az utcákon.

Végül, de nem utolsó sorban térjünk vissza Magyarországra! Az iskolák és óvodák nagy részében ezekben a napokban rendezik meg a farsangi bulikat, ahol kis hercegnők, varázslók, boszorkányok, hawaii táncosnők, pillangók és mi ki tudja mennyi ötlettel és fantáziával teli kis- és nagyobbacska gyerek várja izgatottan a vidámsággal teli napot.

Ács Klára

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük